Cikk
Based On Bass II.
@ Szeged – Soho Music Club, 2001.03.16
Zest. Ludmilla. Phalanx. Corp. Midlow // Coffy. 6. Sebesség (Seta+3pm)
A tavalyi év legjobb Soho beli partija MidLow nevéhez fűződött, ezért részemről (is) nagy várakozás előzte meg (némi analógia Ed Rush bácsival) az úriember “második eljövetelét…” Persze tovább csigázott Ludmilla és a róla/tőle hallott dolgok, és már most az elején kijelentem: nem csalódtam egyikükben sem.

A régi techikus srác visszatérte némi biztonságérzetet vitt a technika ördögével vívott nonstop küzdelembe, az elődje ugyanis nem volt igazán Don Quijote a talpán, a fülei épségére hivatkozva erősen kerülte a hangos dolgokkal való találkozást, ami azonban egy ilyen munkakörben már-már luxusszámba menő próbálkozás és azt hiszem, sajnos elkerülhetetlen. Ezúttal azonban minden rendben alakult, bár némi torzítás és túlvezérlés néha rontott a zenék élvezhetőségén, de remélem a 21. század egyik célkitűzéseként bekerül a Soho fejlesztési tervei közé a szépenszóló hangcucc beszerzése is… én drukkolok nekik. 🙂

A fenti részben Zest kezdett, breakbeatjeivel előmelegítve a terepet és az izmokat az őt követő igen csini és kedves Ludmillának, aki nem lacafacázott (sztem ő se tudja, mi az a lacafaca… én se :))) és egészen jó hangulatot teremtett egészen rövid idő alatt. Pakolta, pakolta a súlyos basszusokat, majd’ szétesett a ház, (néha torzult a cucc) és a rá kiszabott idő elteltével pedig nagyon nehezére esett átadnia a helyét, látszott rajta, hogy rakná még, hiszen mindenki élvezi. De még volt egy Phalanxunk is, akit azt hiszem nem kell bemutatni az IPC olvasóinak, az Impulse Modulations label egyik tartópilléréről lévén szó, zenéi pedig egyértelműen a táncraperdítő kategóriába sorolhatóak, az eddig ücsörgőket is felállította a helyükről. Bár sokan hamar vissza is ültek, mert producernek elsőrendű ugyan, de az számok összemixelése még okozott némi nehézséget, de aki már próbált ilyet, az tudhatja, hogy azért annyira ez sem egyszerű dolog, és remélhetőleg legközelebb már ezt sem kell észrevennünk.

Mire a dzsungelharcosok kemény magja áttört a phalanxon, már eléggé hajnalodott, ezért szegény Corp néhány szám után átadta helyét az addigra alaposan beindult MidLow-nak, aki nem ismerve sem Istent, sem embert, alaposan nyakonöntött minket baszusáradattal, pörögtek a TeeBeek és társaik, mindenki ugrált, kiabált, rengett az egész ház… nem is tudom, mikor volt ennyire jó hangulatú móka utoljára errefelé, mindenki teljesen belazulva partizott. Így kell ezt csinálni, dícséret a jelenlevőknek, aki meg otthon maradt, az magát büntette. Néha-néha még Corpunk is odatett egy-egy szám erejéig, aztán reggelfelé (ezúttal nem volt villanykapcsolgatós-játék sem, respekt a kidobóbácsik türelemfejlesztő gyakorlatainak) végül bezárult MidLow mókatára, és lassan hazaszédelgett a meggyötört közönség.

Odalent a legelején jómagam, majd a szegedi chill-out jedik, a 6. Sebesség (Seta+3pm) szórakoztatták a lazulásra vágyó partiarcokat, igazából nem sűrűn jártam most ezen a részen (próbáltam távoltartani magam az ominózus foteltől) de reggel, amikor fentről lejöttem, kábé minden második ember aludt, szóval a foglalkozás elérte célját, elismerésem 3pm-nek, jól csinálta… 🙂 Most nem említheti senki negatívumként, hogy a chillbe hirtelen dufta-dufta vagy zúzás keveredett volna:)

Levezetésképpen elkísértem vendégeinket Corpékhoz, ahol mégegyszer meghallgathattuk az est során elhangzott gyöngyszemeket, MidLow és Ludi felváltva rakták még akkor is a jobbnál jobb muzsikákat, míg végül elérkezett az indulás perce, ők a vonatba én meg az ágyamba szálltam be és elégedetten nyugtáztam a hátunk mögött lévő estét: még sok ilyet akarok… gyerekek, gyertek máskor is! 🙂

Részemről kábé ennyi, aki még tud hozzáfűzni ezt-azt, az tegye meg legott…:)

Forrás: http://old.drumandbass.hu/
HerbArt/AFC, 2001.03.19